Verti-kaland és Vertika-land

Nulladik fejezet, amelyikben Fanni megismerkedik a Vertikákkal, de elalszik, még mielőtt azok a lényegre térhetnének...

Fanni kinyitotta a szemét és meglátott két vertikát.

Akkor még igazából nem tudta, hogy vertikákat lát, hisz senki nem mondta, hogy ezek a valamik a Vertika nevű csillagról érkeztek, amely nagyjából 3141 fényévnyire van a mi Naprendszerüktől. Sőt, Fanni még azt se tudta mi a Naprendszer, legfeljebb ha abból nem sejtette, hogy időnként a feje felett úgy kerengett egy oroszlán körül néhány pillangó, majmocska és egyebecske, ahogyan a bolygók teszik ezt a Nap körül. Fanni egy négyhónapos csecsemő volt, aki még csak most ismerkedett a világgal, s benne a forgó és zenélő állatfigurákkal csakúgy, mint a pokróc csücskével vagy az anyatej ízével.

És most itt van ez a két vertika.

A szeme előtt.

Felébredt, és itt vannak.

Vagy még nem is ébredt fel?

Fanni nem csodálkozott, mert számára ez se volt nagyobb újdonság, mint az, amikor kinyitotta a szemét és ott volt egy nagy csillogó-villogó karácsonyfa, vagy amikor a babakocsiból megpillantotta a házak falát és a felhőket, illetve amikor először megnyalta az építőkockát.

Fannira nap, mint nap új csodák vártak, miért lepték volna meg épp a vertikák? Neki az, hogy valaki 3141 fényévnyi távolságból érkezett ide, ugyanolyan természetes (vagy éppen ugyanolyan természetellenes) volt, mint amikor végre eljött a pillanat, hogy senki nem volt náthás, és meglátogathatták az unokatestvérei, akik nem 3141 fényévnyire, hanem mindössze a szomszéd kerületben laktak. Azokra is ránézett a nagy szemeivel, majd azokra is rámosolygott azzal a felhőtlen mosollyal, ahogyan csak egy soha senkiben nem csalódott csecsemő tud mosolyogni. És ugyanezt tette most a vertikákkal. Mintha csak azt kérdezte volna:

– Hát Ti? Ti is az unokatestvéreim vagytok, mint Sári és Zorka??? Isten hozott benneteket, ezt itt a Fanni-land.

– Nmvgynk mnktstvrk hnmVrtkcsllgkldtt – zümmögték a vertikák, és Fanni ezt bölcs bólintással vette tudomásul. Hogy miképp értett vertikául? Talán az volt a titka, hogy Fanni még magyarul, angolul és hottentául se tudott, egyáltalán nem tudott beszélni, csak a hangsúlyok jelentettek neki valamit, igaz, azok elég sokat, mondhatni mindent. Most például a hangsúlyokból azt vélte kihallani, hogy „nem vagyunk mi unokatestvérek, hanem a Vertika csillag küldöttei”, és ezen bizony el kellett gondolkodnia. Hiszen nemigen értette, hogy mi az, hogy Vertika, eddig még a csillagokkal sem tudott közelebbi ismerettségbe kerülni, és bizony az ő szótárában a „küldött” szó se szerepelt… Ezek a kérdések azonban háttérbe szorultak amögött, hogy: „Na, de ti kik vagytok”?

– Vrtkcsllgkldtt.

– Értem én, hogy „a Vertika csillag küldöttei” csapott egyet türelmetlenül karjaival a levegőbe Fanni, de ez nem jelent semmit, ezért kérdem, hogy kik vagytok?

A válasz hangsúlyából Fanni valami olyasmit hámozott ki, hogy Vertika Tó és Vertika Rcsi, de mivel ennek megint csak nem látta sok értelmét, megpróbálta egy visszakérdezéssel a helyére tenni a dolgokat:

– Verti Kató és Verti Karcsi?

– Igen! Vertika Tó és Vertika Rcsi, értelmezte a “Gn VrtkT sVrtkRcs” választ Fanni, és nem is kötözködött tovább. Rendben, akkor Ti vagytok Kató és Karcsi, és nem vagytok az unokatestvéreim. A lényegen túl vagyunk, akkor most rátérhetünk arra, hogy mit kerestek itt, honnan jöttetek, miért jöttetek, mi van ott ahonnan jöttetek, miért van az ott, meg különben is, miért van az, hogy ti csak a mássalhangzókat mondjátok ki, amikor azt ki se lehet mondani, hisz a nevében is benne van, hogy az csak mással együtt hangzik???

A vertikák csak kapkodták a fejüket, mert annak alapján, amit ők olvastak a tőlük 3141 fényévnyire lakó Földről és annak lakóiról, Fanni még nem lehetett a kérdések és a miértek korszakában, azt se tudhatta még, hogy mi a különbség a magánhangzók és a mássalhangzók között, de mindezt az akceleráció számlájára írták, hiába no, felgyorsult a fejlődés azóta, amióta 6282 évvel ezelőtt a fénysebesség felével elindultak a bolygójukról. És mivel ők is nagyon tanulékonyak és fejlődőképesek voltak, a hangsúlyaikba immár belszőtték a magánhangzókat is, ha másért nem, hát csak azért, hogy legalább ezt az egy kérdést ne kelljen megválaszolniuk…

– Hol kezdjük? Meséljünk Neked a Vertika nevű csillagról, a vertikák földjéről, a Vertika-land-ról?

– Verti-kaland? Jó – mondta Fanni –, akkor meséljetek a kalandjaitokról! Melyiktek kezdi? Karcsi vagy Kató?

Mielőtt azonban ez a fogas kérdés eldőlt volna, Fanni már egyenletesen szuszogott, és a két vertika látta, hogy a kislány édesdeden alszik, még egy kis fényesség is megjelent a szája szögletében, jelezve, hogy itt most már teljesen mindegy, hogy mit mond Tó és Rcsi...

– Ok, nézett egymásra a két Vertika, akkor holnap majd folytatjuk, most mi is alszunk egyet, és azzal...

Fanni bizony sokért nem adta volna, ha láthatja miképp alszanak a vertikák, de mivel ő már javában szundított, bizony ezt is későbbre kell halasztani, csakúgy, mint a Verti-ka-land első fejezetét...